Mi megállíthatatlanul mondjuk a magunkét a pártfinanszírozás átláthatatlanságának következményeiről, a politikus pedig hangosan bólogat, néha megölel, de ha kampány van, akkor megértően, de inkább megértést kérve elzárkózik, meg arról beszél, hogy voltak a gonoszok, most meg a jók, talán még hangzatos megoldásokat is bedob, mi meg továbbra is mondjuk, hogy azért ezt már rendbe kéne tenni, sőt, néha a külföld is mondja a magáét, de a politikus továbbra is mosolyog, és megsimogatja a buksinkat. (Értsd: szó szerint!)
Olvasson még »

Ciudad Juarez csúnya, zsúfolt város Mexikóban, az amerikai határ mentén. Poros útjain hatalmas, dzsip-szerű rendőrautók járőröznek, a nyílt platón géppisztolyos rendőrök vigyázzák a rendet. Vagy vigyáznák. Úgy érzik ugyanis, hiába kockáztatják az életüket – az idén nem kevesebb mint húsz társukat temették el -, parancsnokaik tulajdonképpen álmunkát végeztetnek velük. Azt gondolják, hogy a főnökök demonstratívan – lássa csak az a köz,  milyen elszántan harcolnak a kábítószer-kereskedelem ellen – veszélyes harcok sorozatába küldik őket. Miközben ők maguk vígan mutyiznak a várost kézben tartó maffiák vezéreivel. Olvasson még »

„1801-ben a koppenhágai tengeri csatában Horatio Nelson belenézett távcsövébe, és azt látta, amit látni akart – vak szemével. Amikor felettese zászló-jellel megadta neki a jogot a visszavonulásra, nem élt a lehetőséggel és folytatta a támadást. Az elvárás vélhetően az volt, hogy vonuljon vissza, de ő vak szeméhez helyezve a távcsövet a maga módján „értelmezte” a parancsot.”

Olvasson még »

Egy kicsit – bevallom – rosszul esett mikor tegnap megtudtam az Indexen, hogy a Fideszt kritizálni nem menő. Sőt, Bede szerint a demokráciáért aggódni már egyenesen lúzer dolog, kifejezetten akkor, ha az alkotmánybírákat már a kormány jelöli, ha az Állami Számvevőszék elnöke és a köztársasági elnök is megbízható, jó barát, ha az állami vagyon hatékony gazdálkodásában a versenyeztetés csak hátráltató tényező, sőt az ingatlan átruházásakor se éri meg közbeszerezni és ha belegondolok, az állami vállalatok gazdálkodásával kapcsolatos adatokhoz meg aztán tényleg semmi közöm.
Olvasson még »

Aggódik az Economist a magyar demokrácia miatt. Riasztó (“alarming” – egy jelző amit nem gyakran használ a hűvös brit elemző) az új média törvény, mondják, pl. hogy a kilenc évre a miniszterelnök által kinevezett mediahatósági elnök ellenőrzése alá vonhatja a köztévé és rádió adókat.

Támadások érik a központi bank elnökét. Az állami pénzek legális költésének legfőbb őre, az új ÁSZ elnök a neves hetilap szerint „parlamenti költségtérítési botránnyal érintett pártkatona” lett. Az Alkotmánybíróság – eddig a kormányzati hatalommal való visszaélés elleni legfontosabb garancia – tagjait a kormányzati többség választja majd (azaz rábíztuk a káposztát a kecskére; lásd Ádám korábbi blogbejegyzését). Az új köztársasági elnök is a kormánypárt táborából került ki.
Olvasson még »

Ki tudja, hátha megrezget ez a néhány sor valakiben valamit, és az a valaki talán éppen egy komoly bankár lesz vagy valaki a PSZÁF-tól , esetleg egy derék honatya/anya, aki megszereti ezt az ötletet és továbbgördíti a világmegváltás felé.  Az ötlet pofonegyszerű. Arról van szó, hogy – ezt talán már a címből is kitalálta a nyájas és magas iq-val rendelkező olvasó – nyilvános bankszámlákat kellene csinálni. De hogy működne egy ilyen nyilvános bankszámla?
Olvasson még »

Hivatkozva a Kormány 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozatára a Transparency International Magyarország (TI) felhívja a központi államigazgatási szervek és területi helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei vezetésének figyelmét a TI által kifüggesztésre javasolt nyilatkozatára, melynek kihelyezését a vonatkozó kormányhatározatban megjelölt Nemzeti Együttműködés Nyilatkozat mellé javasoljuk elhelyezni azonos méretben és kerettel. Olvasson még »

Hétfőn késő este az Országgyűlés újra megszavazta a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött alkotmánymódosítást és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosítását. Az újonnan megszavazott törvényeket a köztársasági elnöknek ezek után alá kell írnia és ki kell hirdetnie. Olvasson még »

Valamikor június közepén, volt egy hét nyár, amikor Budapest utcáin forrt az aszfalt, és mindenki, aki légkondi nélkül ragadt egy szobában, vagy egy buszon, nagyon sajnálta magát.  Vártuk a nyarat már nagyon, már május eleje óta, de mindig csak esett-esett, és mikor beköszöntött a 38 fok mindenki nyűgös volt.  Én is elég nyűgösen jöttem fel a metró mozgólépcsőjén, amikor még a szokásos „kérem készítsék elő jegyeiket bérleteiket, mert a kijáratnál ellenőrzik azokat” még dühítőbbnek tűnt, mint általában.  Bár induláskor is ellenőrizték, és tudtam, hogy nálam van a bérletem, persze ilyenkor a női táskámban minden eltűnik. Találtam kisversenyautót, elültetendő virágmagot, fél liter vizet, pár áfás számlát, de bérletet sehol.  Olvasson még »

Mottó: „Rendőr tanítja a negatív számokra a fiát: – „No, figyelj! Ha ketten utaznak a buszon és hárman leszállnak, akkor már csak egynek kell ahhoz felszállni, hogy ne legyen senki a buszon”

A Korrupció (K) = monopólium (Mo) + megkülönböztetés (Me) –  számonkérhetőség (Sz) Olvasson még »