Ciudad Juarez csúnya, zsúfolt város Mexikóban, az amerikai határ mentén. Poros útjain hatalmas, dzsip-szerű rendőrautók járőröznek, a nyílt platón géppisztolyos rendőrök vigyázzák a rendet. Vagy vigyáznák. Úgy érzik ugyanis, hiába kockáztatják az életüket – az idén nem kevesebb mint húsz társukat temették el -, parancsnokaik tulajdonképpen álmunkát végeztetnek velük. Azt gondolják, hogy a főnökök demonstratívan – lássa csak az a köz,  milyen elszántan harcolnak a kábítószer-kereskedelem ellen – veszélyes harcok sorozatába küldik őket. Miközben ők maguk vígan mutyiznak a várost kézben tartó maffiák vezéreivel. Olvasson még »

„1801-ben a koppenhágai tengeri csatában Horatio Nelson belenézett távcsövébe, és azt látta, amit látni akart – vak szemével. Amikor felettese zászló-jellel megadta neki a jogot a visszavonulásra, nem élt a lehetőséggel és folytatta a támadást. Az elvárás vélhetően az volt, hogy vonuljon vissza, de ő vak szeméhez helyezve a távcsövet a maga módján „értelmezte” a parancsot.”

Olvasson még »

Egy kicsit – bevallom – rosszul esett mikor tegnap megtudtam az Indexen, hogy a Fideszt kritizálni nem menő. Sőt, Bede szerint a demokráciáért aggódni már egyenesen lúzer dolog, kifejezetten akkor, ha az alkotmánybírákat már a kormány jelöli, ha az Állami Számvevőszék elnöke és a köztársasági elnök is megbízható, jó barát, ha az állami vagyon hatékony gazdálkodásában a versenyeztetés csak hátráltató tényező, sőt az ingatlan átruházásakor se éri meg közbeszerezni és ha belegondolok, az állami vállalatok gazdálkodásával kapcsolatos adatokhoz meg aztán tényleg semmi közöm.
Olvasson még »

Aggódik az Economist a magyar demokrácia miatt. Riasztó (“alarming” – egy jelző amit nem gyakran használ a hűvös brit elemző) az új média törvény, mondják, pl. hogy a kilenc évre a miniszterelnök által kinevezett mediahatósági elnök ellenőrzése alá vonhatja a köztévé és rádió adókat.

Támadások érik a központi bank elnökét. Az állami pénzek legális költésének legfőbb őre, az új ÁSZ elnök a neves hetilap szerint „parlamenti költségtérítési botránnyal érintett pártkatona” lett. Az Alkotmánybíróság – eddig a kormányzati hatalommal való visszaélés elleni legfontosabb garancia – tagjait a kormányzati többség választja majd (azaz rábíztuk a káposztát a kecskére; lásd Ádám korábbi blogbejegyzését). Az új köztársasági elnök is a kormánypárt táborából került ki.
Olvasson még »

Ki tudja, hátha megrezget ez a néhány sor valakiben valamit, és az a valaki talán éppen egy komoly bankár lesz vagy valaki a PSZÁF-tól , esetleg egy derék honatya/anya, aki megszereti ezt az ötletet és továbbgördíti a világmegváltás felé.  Az ötlet pofonegyszerű. Arról van szó, hogy – ezt talán már a címből is kitalálta a nyájas és magas iq-val rendelkező olvasó – nyilvános bankszámlákat kellene csinálni. De hogy működne egy ilyen nyilvános bankszámla?
Olvasson még »

Hivatkozva a Kormány 1140/2010. (VII. 2.) Korm. határozatára a Transparency International Magyarország (TI) felhívja a központi államigazgatási szervek és területi helyi szervei, valamint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezetei és a katonai igazgatás területi szervei vezetésének figyelmét a TI által kifüggesztésre javasolt nyilatkozatára, melynek kihelyezését a vonatkozó kormányhatározatban megjelölt Nemzeti Együttműködés Nyilatkozat mellé javasoljuk elhelyezni azonos méretben és kerettel. Olvasson még »

Hétfőn késő este az Országgyűlés újra megszavazta a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött alkotmánymódosítást és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosítását. Az újonnan megszavazott törvényeket a köztársasági elnöknek ezek után alá kell írnia és ki kell hirdetnie. Olvasson még »

Valamikor június közepén, volt egy hét nyár, amikor Budapest utcáin forrt az aszfalt, és mindenki, aki légkondi nélkül ragadt egy szobában, vagy egy buszon, nagyon sajnálta magát.  Vártuk a nyarat már nagyon, már május eleje óta, de mindig csak esett-esett, és mikor beköszöntött a 38 fok mindenki nyűgös volt.  Én is elég nyűgösen jöttem fel a metró mozgólépcsőjén, amikor még a szokásos „kérem készítsék elő jegyeiket bérleteiket, mert a kijáratnál ellenőrzik azokat” még dühítőbbnek tűnt, mint általában.  Bár induláskor is ellenőrizték, és tudtam, hogy nálam van a bérletem, persze ilyenkor a női táskámban minden eltűnik. Találtam kisversenyautót, elültetendő virágmagot, fél liter vizet, pár áfás számlát, de bérletet sehol.  Olvasson még »

Mottó: „Rendőr tanítja a negatív számokra a fiát: – „No, figyelj! Ha ketten utaznak a buszon és hárman leszállnak, akkor már csak egynek kell ahhoz felszállni, hogy ne legyen senki a buszon”

A Korrupció (K) = monopólium (Mo) + megkülönböztetés (Me) –  számonkérhetőség (Sz) Olvasson még »

Wieszt János, a XI. kerület szocialista frakciójának vezetője nem emlékezett, aztán szánalmas magyarázatokat adott arra, mi is volt az a jelenet, amikor egy kérelmező egy vastag borítékkal megkínálja, megnevezi az összeget, ő pedig titokzatosan mosolyog és bólogat. Ha ez nem korrupciós tettenérés, akkor olyan nincs is. Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke időt adott, hogy Wieszt tisztázza magát, azt mondta, hogy ha nincs  “egy életszerű és hihető története, ami cáfolja azt, ami a videóból elég könnyen interpretálható”, akkor nem illeti meg semmilyen védelem, és nincs helye a szocialisták között. Hogy mit mondott erre Wieszt? „Saját pártom hozott nehéz helyzetbe, miközben a becsületemet védem egy aljas és nemtelen támadással szemben”. És maradt a posztjain. Olvasson még »